Hát rengeteget, az fix. Meg is ijedtem, hogy egy fiktív történeten ennyit tudok zokogni.
Előre szólok ez csak arról fog szólni, hogy mennyire megviselt ez az anime, aki nem kiváncsi rá, ne olvassa! :D Bocs, de ezt le kell írnom.
Nem írok tartalmat, nekem ahoz nincs se kedvem, se erőm, tessék elolvasni az anime addictson, már aki nem látta még. Itt.
Ez egyszerűen.. már amikor csak kicsit megsérültek a farkasok én már kiborultam, aztán amikor a végén elkezdtek szépen sorban hullani, nah az volt számomra a vég. De nagyon a végén kezdtem…
Már néhány hónapja húztam ezt az animét, mert sose volt hangulatom azt lesni ahogy szegény farkasokat bántják.. sose bírtam ha állatokat bántanak. Tőlem annyi ember meghalhat, annyi féle-fajta módon, hogy egy könnycseppet se ejtek értük, de ha állatok halnak meg, abba én is belehalok. Ez most elég hogyismondjam.. elég gonoszul, meg érzéketlenül hangzik, de tényleg az állatok néha sokkal közelebb állnak a szívemhez, mint egyes emberek…
Én már ott sírtam egy jót, amikor végre Tsume kicsit felengedett a többieknek.
Bár az igazi zokogás az anime uccsó 6-7 részénél kezdődött. Az valami katasztrófa volt amit én ott csináltam, komoly árvízet is okozhattam volna, ha nincsen kéznél pzs! Amikor Blue összefut a gazdival, amikor végre a gazdi felismeri, jaj.. (igen, ez a jaj azt jelenti, hogy Luma-chan már megint pityereg.. gyenge jellem vok, na most istenem… ez van)
Aztán amikor összefut a népes tábor a városon kívül, ahogy Blue és Hige összeugranak!
Eddig jöttek a boldog könnyek, de innentől hát, legszívesebben falhoz vágtam volna a gépet! Hogy halhat meg Cher ilyen hirtelen? Fel se tudtam fogni! Persze gondolom ez direkt volt így, hogy rendesen fel legyen a kedves néző készülve arra, hogy innentől bizony hullani fognak a kedvencek sorra.
Toboet nagyon megszenvedtem. Főleg ahogy meghalt szegény. Elötte már felnőttnek tekintették, egyenrangúnak, végre rendes tagja volt a csipetcsapatnak, erre.. mármegint csak annyit tok kinyögni, hogy jaj.. Én eskü végig reménykedtem benne, hogy majd Cheza szépen feltámasztja és együtt mennek boldogan a Paradicsomba. Nem csak gyenge vok, de még gyerekes is. És hogy még az öregember is átöleli.. Amikor Toboe a néni mellett van a ‘menyországban’ és felszabadultan szaladgál, na ott szakadt el bennem vmi, és onnantól kezdve szinte végig pityeregtem.
Áh, utálok sírni poszt írás közben, mert nem látom a monitort a könnyeimtől.
Szünet. Mély levegő. Kezdjük újra.
Nem is sorolom, hogy még mi miatt zokogtam, mert mint mondtam, innentől folyamatosan ömlöttek a könnyeim, ha valaki meghalt, vagy megsérült csak felerősödött a könny-folyam.
Blue halála kicsit felidegesített, mert sztem ha Tsume, Kiba és ő összeállnak akkor simán legyőzik Darciát. De elég hamar lepergett rólam a dolog.
Az pedig, hogy Hige megkérte Tsumét arra hogy könyörüljön meg rajta.. hát, az nagyon sok volt már nekem. És hogy mindenki mindenkitől úgy búcsúzott el, hogy majd a Paradicsomban találkoznak, hát.. ennyire szomorú dolgot rég láttam.
Cheza és Kiba romantikája nem nagyon tudott meghatni, bár amikor Cheza ‘felbomlott’ az egy kicsit meglepett. Az viszont eszeveszetten gyönyörű volt, hogy az esőben virágba borult ott minden. Jaj..
Persze egy kis vigasszal szolgált az anime vége, hiszen mindenki újraszületett emberi formában, de ez már nem ugyanaz sztem. De mivel a remény hal meg utoljára, remélem emberként is jó kis bandát alkotnak, és most már boldogan élnek amig meg nem halnak. Hát igen, a hibáim listájára még felírom, hogy menthetetlenül romantikus vagyok..
Mikor már vagy 10 perce elsötétült a képernyő én még mindig elötte ültem és sírtam. Komolyan ha valaki lát tuti azt hiszi, hogy abban a pillanatban árvultam el…
A szemeim pedig mára annyira bedagadtak, hogy nem mentem el inkább korcsolyázni se, mert ha feldobom hozzá a kedvenc lila szemhéjpúderemet még azt hinnék rólam az emberek hogy bunyóztam…
Na szal aki még egyszer nekem ilyen animét mer ajánlani, azt tuti megnyúzom! Persze imádtam, és ilyen jót már régen sírtam, de szenvedjen ennyit az akinek hat anyja van! Ettől függetlenül remekműnek tartom, és nagy kedvenc lett.
: kategória Anime | Tagged: wolf's rain
Szia, Luma :)
Nagyon kíváncsi voltam, mit is írsz majd a Wolf’s Rain-ről. Nem is árultam el direkt a végkifejletett, mint ahogy mást sem nagyon az animével kapcsolatban neked. De nem gondoltam, hogy ennyire meg fog hatni. Az utolsó, OVA részek tulajdonképpen sokkolják az embert. Én is rettentő szomorú lettem, én Cher-t gyászoltam a legjobban. Nem mintha ő lett volna a kedvenc karakterem az animéből, sőt hát nagyon nem…bár végtelenül szimpatikusnak tartom mai napig, de neki a párjával nem jött össze valahogy nagyon és elszalasztották az időt, elkésett…kész. Ezt nagyon sajnáltam.
Amikor van az a jelent Dariciával, aszem Toboe csüng rajta átharapva Daricia karját (ha nem, sry, elég rég láttam már) és Daricia megszólal érzéketlen hangon, hogy már nincs fájdalom, amit érezne. Én ott vhogy őt is megértettem és végig hitelesnek hatott, ahogy viselkedett, ami következett, hogy nem volt menekvés…a vége pedig, annyira kerek egészet alkotott, hogy a hajamat leraktam az animétől :DDD
Aszem jösz egy nyúzással :)
Engem Cher halála csak sokkolt… annyira nem volt kedvenc az a nő, sőt néha nagyon is idegesített, de ahogy meghal az szörnyű volt. Sajnáltam őket én is.
Darcia viszont.. hát az hogy utálom az nagyon enyhe kifejezés sztem :) Persze érthető hogy mit miért tesz, és néhol már szinte sajnáltam is, de akkor átváltott ‘gonosz félfarkas vagyok és most meggyilkolok mindenkit’ -módba. Szal a pasas nem lett a szívem csücske. De tényleg szükséges volt egy ilyen kari is, ezt elismerem.
A vége meg, hát igen, teljes, de ha én írtam volna… nem lenne ilyen (jó:P) :D
Egy nyúzás kijár neked, ebben akkor megegyeztünk :D